2013 óta, a kijevi Majdan-felkelés után az ország sorsa megrekedt. Társadalmi szinten a vélemények megoszlanak; az egyik oldalon a nacionalisták és a nyugatbarátok, a másikon az oroszbarátok állnak. Ukrajna határválsággal néz szembe a Krím Oroszország általi annektálása és a 2014 óta tartó, több mint 14 000 halálos áldozatot követelő donbásszi konfliktus után.[1].

            A belső és külső zavarok következtében Ukrajna két befolyási övezet között van.[2]. Külső diplomáciai szempontból ugyanis az a tény, hogy Oroszország saját befolyási övezetében akarja tartani Ukrajnát, míg a nyugati országok, mind az EU, mind a NATO, stratégiai okokból - nevezetesen a Fekete-tengerhez való hozzáférés miatt - igyekeznek növelni jelenlétüket az országban.[3]. Ráadásul Grúziához hasonlóan Ukrajna is kérte felvételét az Európai Unióba és a NATO-ba, amit Oroszország határozottan ellenez.[4]A közelmúltbeli katonai megmozdulásokat ennek fényében kell szemlélni.

            2014 óta az EU-NATO-Ukrajna kapcsolatok, partnerségek, katonai gyakorlatok, valamint a NATO-tagállamokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatok nőttek és mélyültek.

            Európai szinten például 2017-ben aláírták az EU és Ukrajna közötti szabadkereskedelmi megállapodást, valamint az ukrán állampolgárok vízummentességi programját.[5]. 2021 októberében Kijevben került sor a 23. EU-Ukrajna csúcstalálkozóra.[6] ugyanezen év decemberében pedig Brüsszelben uniós csúcstalálkozót tartottak a keleti partnerség országaival, köztük Ukrajnával, az Oroszországgal szembeni feszültségek enyhítésére tett kísérletként.[7].

            Az orosz ellenállás ellenére a NATO fenntartja az ukrán szövetségi tagságra vonatkozó nyitott ajtók politikáját[8]. A NATO támogatása számos segítségnyújtási és támogatási intézkedés formájában valósul meg, 16 kapacitásépítési programon és vagyonkezelői alapon keresztül.[9]. Továbbá a 2016-os varsói NATO-csúcstalálkozón létrehozták a hibrid hadviselési gyakorlatok elleni küzdelem NATO-Ukrajna platformját.[10]. A közelmúltban a NATO Információs és Kommunikációs Ügynöksége (NCIA) és Ukrajna új egyetértési megállapodást írt alá a technológiai projektekkel kapcsolatos együttműködésről.[11].

            A NATO és az EU tagállamai közül Lengyelország és a balti államok (Litvánia, Lettország, Észtország) vesznek részt leginkább az Ukrajnával való partnerségben és a közös érdekek elmélyítésében, többek között a védelem területén. Ilyen például a 2020 júliusában létrehozott Lublini Háromszög, amely Lengyelországot, Litvániát és Ukrajnát fogja össze.[12]. Ahhoz, hogy megértsük e nemzetek közötti nagyobb közelséget, emlékeznünk kell történelmükre; az egykori Lengyel-Litván Köztársaság, majd a Lengyel Nagyhercegség mindig is fontos tétje volt a régió ellenőrzésére irányuló stratégiának, akár a lengyelek, a poroszok ellenségei, de a franciák nagy szövetségesei, akár az Orosz Birodalom részéről. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kijev volt a Rusz első fővárosa, amíg Moszkvába nem költöztek. Ukrajna olyan ország, amelynek függetlensége nem régi, 1991-ben aláírt megállapodások eredménye. Az országot először a Lengyel-Litván Köztársaság, majd az orosz cárok uralták, akik számára a régió a Szovjetunió 1989-es bukásáig magtár volt.

            Oroszország azonban fenn kívánja tartani pozícióit, növelve az orosz csapatok számát az ukrán határ mentén (2022. február 24. előtti helyzet), számos hadgyakorlatot szervez szövetségeseivel, mint legutóbb Fehéroroszországgal...[13]. Kína nemrég kijelentette, hogy támogatja Oroszországot ebben a válságban.[14]. Néhány NATO-tagállam szkeptikusan áll Ukrajna szövetségi csatlakozásához, különösen az Oroszországhoz fűződő gazdasági, társadalmi-politikai és energetikai érdekei miatt (Franciaország, Olaszország, Németország és Magyarország).[15]. Itt kell érteni az orosz gáz kitermeléséről és Európába történő szállításáról szóló megállapodások által okozott feszültségeket.

            A számos orosz-amerikai találkozó és az amerikai tisztviselők - mint például Blinken külügyminiszter - európai látogatásai, akiket az ukrajnai helyzet aggaszt, azt mutatják, hogy az ország minden eddiginél inkább kelet-nyugati határvonal marad, nemcsak katonai és társadalmi-gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is.[16]. Az orosz-ukrán eszkaláció elkerülésére tett amerikai és francia erőfeszítések ellenére ennek a "határnak" a jövője továbbra is bizonytalan.[17].

2022 Minden jog fenntartva: BRAUN