Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Ausztrália, egyesülve Európa rovására?

            Két héttel korábban, Washingtonban Joe Biden elnök brit és ausztrál kollégájával, Boris Johnsonnal és Scott Morrisonnal együtt bemutatta az AUKUS háromoldalú védelmi partnerséget "a biztonság, a kibervédelem, a mesterséges intelligencia és a kvantumtechnológiák terén, hogy ellensúlyozni lehessen Kína befolyását".[1]. Amellett, hogy "össze kell kötni Amerika jelenlegi szövetségeseit és partnereit" az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon (Joe Biden), "együtt kell dolgozni a biztonság és a stabilitás megőrzéséért az Indo-csendes-óceánon", valamint "segíteni kell Ausztráliát egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró-flotta beszerzésében" (Boris Johnson).[2]. Scott Morrison a maga részéről pontosítani fogja, hogy a tengeralattjárókat hol fogják építeni (Adelaide, Ausztrália) a britekkel és az amerikaiakkal együttműködve, és rámutat, hogy "Ausztrália nem törekszik nukleáris fegyverek vagy polgári nukleáris képességek megszerzésére".[3].

            Kínához hasonlóan Franciaország is dühét fejezte ki a partnerség bejelentése miatt, és az elégedetlenség futótűzként terjedt el egész Európában. Ausztrália 2016-ban szerződést kötött a francia haditengerészeti iparral 12 hagyományos meghajtású tengeralattjáró beszerzéséről.[4]. Az AUKUS partnerség bejelentése a Franciaországgal kötött ausztrál szerződés felmondását eredményezte, ami 56 milliárd eurós veszteséget jelentett Franciaország számára.[5]. Több európai ország már aggodalmát fejezte ki az USA NATO-szövetségeseként elfoglalt helyével kapcsolatban, és mélyebb stratégiai autonómián dolgozott.[6]. Franciaország szívesen emlékeztetett szerepére és jelenlétére az Indo-csendes-óceáni térségben, különösen Biden elnökkel és Morrison ausztrál miniszterelnökkel, sőt olyan partnereikkel is, mint Narendra Modi indiai miniszterelnök.[7].

            Még az Európai Unió is aggodalmát fejezte ki, különösen mivel az AUKUS létrehozásának bejelentése az Európai Unió (EU) Indo-csendes-óceáni stratégiájának brüsszeli bemutatásának előestéjén történt.[8].

            Az AUKUS partnerség tartalmának és kontextusának alapos vizsgálata azonban azt mutatja, hogy az csupán az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália közötti kapcsolat folytatása. Emlékeztetni kell arra, hogy a három országot számos más biztonsági és védelmi megállapodás is összeköti, többek között aÖt szem"beleértve Kanadát és Új-Zélandot[9]. Emellett Nagy-Britannia a "Globális Nagy-Britannia" részeként igyekszik növelni jelenlétét a világban, és az AUKUS partnerségben való tagsága máris geopolitikai sikert jelent London számára.[10]. Az AUKUS partnerség elsősorban Franciaország kárára volt, amely szintén rendelkezett az Indo-csendes-óceáni térségre vonatkozó partnerségi stratégiával (Párizs-Új-Delhi-Kanberra tengely).[11].

            Az Egyesült Államokhoz, Nagy-Britanniához és Ausztráliához hasonlóan az Európai Unió is elkötelezett az Indo-csendes-óceáni térség iránt, de gazdasági téren. Az európai stratégia több projektre épül, többek között az Ausztráliával, Új-Zélanddal és Indonéziával kötött szabadkereskedelmi megállapodásokra, valamint a Malajziával és Thaifölddel kötött partnerségi megállapodásokra.[12]. Az európaiak más, az óceángazdálkodást, a digitális technológiát, az éghajlatváltozást, valamint a kutatást és az egészségügyet érintő partnerségek révén is meg akarnak jelenni az Indo-csendes-óceáni térségben.[13]. A régió Európa számára "12 000 milliárd eurónyi éves beruházást jelent, kétszer annyit, mint az Egyesült Államok", és "az Európai Unió második legnagyobb exportpiaca".[14]. Ahogy Josep Borell rámutat, miközben nem hanyagolja el a biztonság területét, "az Európai Uniónak nagyon fontos szerepet kell játszania.Európai stratégiai autonómia". továbbra is elsősorban gazdasági jellegű[15]. A védelem területén az EU tagállamai továbbra is megosztottak, nem utolsósorban az Egyesült Államokkal való létfontosságú kapcsolatuk fenntartása érdekében.[16].

2021 Minden jog fenntartva BRAUN