Kína előretör Afganisztánban

            2021. augusztus. A Biden-kormányzat aláírja az afganisztáni amerikai beavatkozás végét, miután húsz évig volt jelen az országban, ahol a szovjet invázió (1979) óta háborút háború után szenvedett el.[1]. Erre a kivonulásra válaszul számos regionális szereplő mozgósít, hogy biztosítsa a tálibok által nemrég elesett állam stabilitását.[2]. Oroszország, Törökország és Katar mellett geostratégiai okokból (migrációs válság, szomszédsági stabilitás, nemzeti érdekek) az afgán válságban leginkább érintett országok Afganisztán szomszédai, Irán, Pakisztán, a közép-ázsiai országok és Kína.[3].

            Afganisztán szomszédos országa, amelynek 76 km hosszú közös határa van, és diplomáciai szempontból 1955 óta van jelen az országban.[4]Kína minden eddiginél elkötelezettebb a szomszédságába való befektetés mellett, és már Afganisztán kapujában is előretolta bábuit, nevezetesen a Selyemúton (gazdaság, infrastruktúra), valamint politikai és katonai szövetségeken (Irán, közép-ázsiai országok) keresztül.[5]. Az instabilitás ellenére Afganisztánt nem hanyagolják el, és továbbra is a kínai kormány vágyainak tárgya.[6]. A diplomáciai erőfeszítések és az új beruházási kísérletek jól illusztrálják ezt.[7].

            2021 nyarán számos találkozót tartottak Kínában, konkrétan Pekingben és Tianjinban afgán, tálib és kínai képviselők között, hogy biztosítsák a kínai jelenlét folytatását Afganisztánban és a tálibok biztonsági kötelezettségvállalásait, különböző okok miatt.[8].

            Először is, Afganisztán közel van a kínai Hszincsiang tartományhoz, amely muszlim többségű (ujgur), és amelyet mind a szeparatizmus, mind az iszlám terrorizmus (kínaiellenes támadások) gyötör.[9].

            Másodszor, Afganisztán fontos természeti erőforrásokkal rendelkezik (ritkaföldfémek, lítium), amelyek létfontosságúak mind a kínai ipar, mind a gazdasági támogatást kereső tálibok számára.[10].

            Végül pedig Kína arra törekszik, hogy biztosítsa az ország területi integritását és azon országok stabilitását, amelyekkel jelentős energetikai és infrastrukturális szerződéseket kötött, például Pakisztánnal.[11].

            A kínai tisztviselők, köztük a főnök (Wang Yi) és a diplomáciai szóvivők, valamint a kabuli nagykövet (Cong Peiwu úr) beszédei azt mutatják, hogy a pekingi kormány a biztonsági és gazdasági diskurzusban előremozdítja afganisztáni pozícióit, mégpedig a földrajzi közelség kontextusában.[12]. Kína szeretné Afganisztánt a befolyási övezetében tartani.