HU 
FR 
BE-FR 
BE-NL 
DE 
EN 
NL 
ES 
IT 
SK 
DK 
SE 
november 2022
Bernd
Home > Brazília és Venezuela, a világrendet kihívó két hatalom
BEVEZETÉS
Brazília és Venezuela két dél-amerikai regionális hatalom, bár eltérő jellemzőkkel. Brazília, mint domináns latin-amerikai hatalom, egyértelműen feltörekvő nagyhatalomként definiálható, míg Venezuela inkább középhatalmi státuszt élvez. A dél-amerikai államok között azonban elsősorban az utóbbiak törekedtek helyi vezető szerep betöltésére. Ezért érthető, hogy Brazília azon törekvése, hogy megakadályozza, hogy Venezuela megkérdőjelezze helyi vezető szerepét, arra késztette, hogy megpróbálja megfékezni bolivári szomszédja befolyását. Mindkét nemzet arra törekszik, hogy a hatalom kiegyensúlyozottabb újraelosztásával jellemezhető többpólusú nemzetközi rend kialakítása felé haladjon. Ez az ellentmondásos valóság a következő kérdést veti fel: "Brazília és Venezuela, két hatalom, amely a világrendet vitatja: mi a helyzet a többpólusú világ felépítésére vonatkozó elképzeléseikkel?". Míg Venezuela a jelenlegi nemzetközi rendszer alapjait kérdőjelezi meg, amelyet az Egyesült Államok által létrehozott struktúrák testesítenek meg, addig Brazília álláspontja mérsékeltebb: Venezuelával ellentétben Brazília a jelenlegi globális rend jelentős reformjait szorgalmazza, miközben megtartja annak jelenlegi alapvető struktúráit. Az elemzés célja, hogy a feltett kérdésre választ adjon, a nemzetközi kapcsolatokban a multipolaritás elméleti fogalmára összpontosítva, amely szorosan kapcsolódik a hatalmi egyensúly fogalmához. Ez utóbbi, a nemzetközi kapcsolatok realista perspektívájából szemlélve, olyan kutatási feladat, amely a liberális és az identitásalapú perspektívához tartozó tényezőket is magában foglalja.
Először is, az elméleti keret szempontjából a nemzetközi rendszert uraló állam fő jellemzője, hogy képes fenyegetni egy másik állam létét. Ezért a gyengébb államoknak szövetségeket kell kötniük, hogy ellenálljanak a felsőbb hatalmaknak. A hatalmi egyensúly elmélete szerint egy többpólusú rendszerben ezek a szövetségek nem közös értékeken alapulnak, hanem a domináns hatalom ellensúlyozására épülnek.
[...]
A latin-amerikai geopolitikai és stratégiai szövetségek témáját Chávez 1998-as megválasztása után bekövetkezett számos változás szemlélteti. Valójában minden lehetőséget meg fog ragadni, amely Venezuela számára kínálkozik, hogy ellensúlyozza az USA befolyását Dél-Amerikában, de nemzetközi szinten is. Az új venezuelai elnök eltökéltségét a bolivári forradalom - Simon Bolivar, a dél-amerikai kontinens északi gyarmatainak függetlenségéért küzdő, bár ellentétes irányú - eszméi motiválják. Ez az ideológia, amelynek alapelvei a "XIX. századi szocializmus" alapelvei, Venezuela függetlenségének mozgatórugója volt.ème Chávez csereprogramja a "petrodiplomácia", azaz a venezuelai olaj külföldi vállalatok általi kiaknázására vonatkozó szerződéseken keresztül történő szövetségkötés, ami antikapitalista és ezért Amerika-ellenes. Chávez meggyőződve arról, hogy az Egyesült Államok ellenzi a "bolivári forradalmat", olyan politikát folytatott, amely a globális kormányzás kialakult rendjét, ahogyan azt ma is ismerjük, többpólusú világgá alakítja át. Az elnök célja a gazdasági neoliberalizmussal és a globalizációval való szembeszállás, mint eszközzel, finoman szólvaaz amerikai érdekek ellen irányuló akciókhoz.
[...]
Brazília ezzel szemben pragmatikus, mérsékelt politikát folytatott, ugyanakkor eltökélt egy olyan többpólusú világ megteremtése mellett, amelyben az Egyesült Államok ugyanolyan szövetséges, mint bármelyik másik. Ez a pont kulcsfontosságú, mivel ez jelzi az Amerika-ellenes chavizmus és a brazil álláspont közötti ideológiai szakítást. Lula, Brazília akkori munkáselnöke valóban antiliberális volt, a Munkáspárt alapítója, akinek semmi köze nem volt a kommunistákhoz vagy a szociáldemokratákhoz, és akinek programja teljes mértékben a szuperhatalom és a bolygón uralkodó gazdasági modell hegemóniája elleni küzdelemre irányult. Lula da Silva elképzelése inkább a fennálló rend uralmával szemben álló országok közötti együttműködésen alapul, mint a Chávez által javasolt doktrinális és ideológiai harcon. Lula célja az lesz, hogy normális diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat alakítson ki Washingtonnal. A Rousseff-kormány továbbra is fenntartja ezt a megbékélési törekvést.
A nemzetközi rendszer átalakításához szükséges eszközök hiánya, hogy véget vessenek az Egyesült Államok dominanciájának, arra készteti Venezuelát és Brazíliát, hogy a "puha egyensúlyozás" politikáját folytassák az Egyesült Államokkal szemben. A hagyományos "hatalmi egyensúlyozás" e "puhább" formája arra törekszik, hogy diplomáciai lépések sorozatával növelje a szuperhatalom költségeit. Venezuela esetében, amint azt az elemzés során bemutattuk, ez azt jelentette, hogy szisztematikusan ellenezte az együttműködés minden formáját (például a kábítószerek terén), és szövetségeket kötött olyan országokkal, amelyek ideológiailag közel állnak hozzá (Fehéroroszország, Kuba, Irán), akadályokat gördít a nemzetközi fórumokon (Amerika-ellenes csúcstalálkozók párhuzamos szervezése), ellenjavaslatok megfogalmazása (ALBA létrehozása) és a diplomáciai feszültségekre való rájátszás (például Oroszországgal folytatott tárgyalások rakéták venezuelai területre történő telepítéséről). Venezuela minden intézkedését a bolivári forradalmi ideológia vezérelte. Ami Brazíliát illeti, a többpólusú világ építéséről alkotott elképzelése valóban más volt. Nem egy ideológiai rendszerre alapozta a "puha egyensúlyozás" nemzetközi politikai elvét. Brazília pragmatikusan követte érdekeit, és tudta, hogy nem zárhatja ki stratégiájából erős észak-amerikai szomszédját. Ezért különböző gazdasági, intézményi és diplomáciai eszközöket használt a fennálló rend szabályainak megreformálására. Brazília tehát nem kérdőjelezte meg ennek a nemzetközi rendszernek az alapjait, mint például a szabad piac vagy a demokrácia, amelyre hatalmát építette. Megközelítése a nemzetközi színtér valamennyi szereplőjével többoldalú partnerségek kialakításából áll. Még nem tudni, hogy a Lula és Chávez elnök által megfogalmazott új világrend víziója folytonosságot talál-e Dilma Rousseff és Nicolás Maduro politikájában.
2021 Minden jog fenntartva BRAUN
