Török befektetések Afrikában: új verseny Európa számára?

            Oroszország és Kína után egy új regionális szereplő is egyre inkább előtérbe kerül Afrikában: Törökország. A 2000-es évek óta, egy 1998-as kormányzati cselekvési terv alapján a török gazdasági, infrastrukturális, katonai és kulturális beruházások az egész kontinensen megsokszorozódtak, jóval túl a hagyományos befolyási övezeteken, például a Földközi-tengeren és a Vörös-tengeren.[1].

            A török hatóságok és vállalatok jelentős potenciált látnak az afrikai piacon, és számos találkozó és kezdeményezés révén megsokszorozták a velük való kapcsolatokat.

            Például az Ankarában meghirdetett "Afrika éve" (2005)[2].

2008 januárjában az Afrikai Unió Törökországot Afrika stratégiai partnerének nyilvánította.[3]. Ugyanebben az évben Isztambulban került sor az első nemzetközi Törökország-Afrika együttműködési találkozóra, amelyet negyvenkét állam képviselőinek kétoldalú megbeszélései jellemeztek.^[4]. A csúcstalálkozót más, ugyanabban a városban tartott csúcstalálkozók követik, mint például a Törökország-Afrika partnerségi csúcstalálkozó (2005), amelyet több másik követett, mint például a 2014-ben Malabóban (Egyenlítői-Guinea) tartott csúcstalálkozó.[5].

            A török befektetési stratégia Afrikában három pilléren nyugszik: (1) nagykövetségek telepítése a kontinensen (ma 43 van, míg 2003-ban csak kilenc volt); (2) a Turkish Airlines járatainak megnyitása, amelyek mintegy ötven afrikai várost szolgálnak ki; és (3) a TIKA ügynökség tevékenysége, amely számos projektet finanszíroz az építőipar, az egészségügy, a mezőgazdaság stb. területén.^[6]. A Török Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Ügynökségnek (TIKA) 30 koordinációs központja van szerte a kontinensen.[7].

            A TIKA-n kívül más szervezetek is részt vesznek, mint például a Külgazdasági Kapcsolatok Tanácsa (DEIK), amely a török magánszektor nemzetközi kapcsolataiért felelős, valamint a Török Üzletemberek és Gyáriparosok Szövetsége (TUSKON), amely közel harmincezer vállalatot és százötven helyi kereskedőszervezetet tömörít.[8].

            A jelenlegi török beruházások közé tartozik Kelet-Afrika legnagyobb arénája Ruandában (Kigali Aréna), egy nemzeti mecset Ghánában, egy katonai bázis Szomáliában (TURKSOM), valamint egy 400 km hosszú vasúti projekt, amely Etiópiát köti össze a dzsibuti kikötővel (Awash-Weldiya).[9]. Szenegálban török vállalatok egy új város építésén dolgoznak Dakar közelében, valamint egy vasútvonal építésén. Még a 2017-ben megnyitott új dakari nemzetközi repülőtér irányítását is rájuk bízták.^[10]. 

            A török vállalatok a természeti erőforrásokba, a szénhidrogénekbe, a mezőgazdaságba és az iparba is befektetnek.[11]. Nigériához és Szomáliához hasonlóan Angolát is gáz- és ásványkincsei miatt keresik.[12].

            A fegyvereladások (katonai támadó drónok) is virágoznak, például a Boko Haram által sújtott Nigériában.[13]. Törökország a szomszédos Nigerrel is védelmi megállapodást írt alá 2020 júliusában.[14]. Az ország az oktatási és a szociokulturális ágazatokban is bővíti együttműködését.[15].

            Végezetül Törökország továbbra is beruház az élelmiszerágazatba: Afrika a Törökország által a világon értékesített mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek 10 %-jét teszi ki.[16].

            A statisztikák szerint Ankara és az afrikai kontinens kereskedelmi volumene a 2003-as 5,4 milliárd $-ről 2020-ra több mint 25 milliárd $-re nőtt.[17]. A Spanyol Külkereskedelmi Intézet (ICEX) jelezte, hogy Törökország már tíz szabadkereskedelmi megállapodást kötött - amelyek a Törökország és partnerei közötti áru- és szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó vámok és adók eltörlésével járnak - az alábbi afrikai országokkal: Egyiptom, Marokkó, Tunézia, Elefántcsontpart, Ghána, Szomália, Ruanda, Mozambik, Mauritius és Szudán (ratifikálás alatt).[18]. További tárgyalások folynak a Kongói Demokratikus Köztársasággal, a Seychelle-szigetekkel, Kamerunnal, Csáddal, Líbiával és Dzsibutival. Törökország Algériával és Dél-Afrikával is vizsgálja a szabadkereskedelmi megállapodások lehetőségét.[19].

            A török befektetéseket az afrikai országokba tett többszöri miniszteri és elnöki látogatásokkal népszerűsítik és támogatják.[20]. Erdogan miniszterelnökként és jelenlegi elnökként 2004 óta 30 afrikai országban járt.[21]. A közelmúltban, október 17-21. között Angolában, Nigériában és Togóban járt.^[22]. Október 19-én Loméban egy mini csúcstalálkozóra is sor került Erdogan, valamint togói, burkinai és libériai kollégái között.[23].

            Ezzel szemben az afrikai vezetők és vállalkozók azon dolgoznak, hogy jobban elérjék a török piacot és jobban együttműködjenek a török vállalatokkal, mint Európa alternatív szereplőivel.[24]. Ezért a 2021 júniusában megrendezett törökországi Afrikai Befektetési Fórumot[25]és 2021 októberében Isztambulban a 3. Afrika-Törökország Gazdasági Fórum (Törökország-Afrika üzleti csúcstalálkozó), amelyen mintegy harminc afrikai miniszter vett részt.[26]. A harmadik Törökország-Afrika csúcstalálkozót 2021 decemberére tervezik.[27].           

            A jövőbeni beruházások továbbra is elsősorban gazdasági, energetikai és infrastrukturális jellegűek maradnak, de a kultúra, a vallási ügyek és az orvostudomány is a középpontba kerül.

            Eddig 44 afrikai országnak nyújtottak támogatást orvosi eszközök és felszerelések szállítására.[28]. Török befektetők kórházakat avattak, köztük kettőt a Száhel-övezet országaiban: az egyiket Bamakóban (Mali), a másikat Niameyben (Niger).[29]. 

            A Száhel-övezetben török cégek dolgoznak egy mecset építésén Mali Iszlám Főtanácsa számára Bamakóban, valamint a nigériai Szaharában található Agadez nagymecsetjének felújításán.[30]. Szenegálban a mecseteket Törökország is finanszírozza.^[31]. Még a Vörös-tengeri országok is célkeresztben maradnak; ez a helyzet Szudánnal és a szuakini kikötővel - amely éppen Dzsidda (Szaúd-Arábia) kikötőjével szemben található -, amelyet ma Ankara kezel, köszönhetően a Khartum által hosszú időre szóló bérleti szerződésnek.[32]. A helyszín építészeti és történelmi örökségének helyreállítása mellett Ankara célja, hogy Szuakint a muszlim zarándokok új turisztikai és tranzitterületté tegye.[33]. 

            Az oktatás továbbra is fontos részét képezi a török-afrikai kapcsolatoknak, a Diyanet (Vallási Ügyek Elnöksége), a Maarif Alapítvány (TMV) és a Yunus Emre Intézet (YEE) részvételével.^[34]. Az európai Erasmushoz hasonlóan a Maarif Alapítványnak is van egy nemzetközi programja, valamint egy kora gyermekkori nevelési programja.[35]. Az európai nyelvi intézetek (Goethe a német nyelv esetében, Cervantes a spanyol nyelv esetében) példáját követve Törökországban működik a Yunus Emre Intézet, amely a török nyelv tanítását szervezi külföldiek számára külföldön alapított központokban. Emellett hozzájárul a tudományos munkához, valamint kulturális és művészeti tevékenységeket folytat az ország képviselete céljából.[36]. Ma már török iskolák és középiskolák hálózata működik az afrikai országokban, nevezetesen Nigériában, Kenyában, Ghánában és Dél-Afrikában, és tervezik a hálózat kiterjesztését Angolára, Zambiára, Zimbabwéba és Mauritiusra.[37].

            A török befektetések Afrikában általában véve versenyt jelentenek Európának, de gazdaságilag Kínának és katonailag Oroszországnak is.[38].

            Emellett más regionális szereplők, például India, Japán és Brazília is igyekszik mélyebben belépni az afrikai piacra.[39]. Fatih Dönmez török energiaügyi és természeti erőforrások minisztere a Török-Angolai Gazdasági Vegyes Bizottság ülésén arról számolt be, hogy a török befektetések értéke az afrikai kontinensen elérte a 6 milliárd dollárt, és hogy a török vállalkozók által Afrikában megvalósított projektek száma elérte az 1500-at, hangsúlyozva, hogy e projektek gazdasági volumene meghaladja a 70 milliárd dollárt.[40].

2021 Minden jog fenntartva BRAUN